Probléma: a szavazatvásárlást az erkölcsi és büntetőjogi gátakon kívül az is megnehezíti, hogy még ha találunk is titokban lefizethető (általában nagyon szegény és műveletlen) szavazókat, senki nem tudja leellenőrizni, hogy ők végül a megfizetett helyre húzzák-e be az ikszet a szavazófülke magányában.
Megoldás: a lefizető tölti ki a szavazólapot, a szavazó csak bedobja azt.
A láncszavazás menete:
1. Az első lefizetett jelentkező bemegy a függönnyel takart szavazófülkébe, zsebre teszi a szavazólapokat, majd a borítékot üresen az urnába dobja.
3. Tehát miden kapott szavazólapot a soron következő megélhetési csaló dobja be az urnába.
4. Végül az utolsó szavazó bedobja a saját voksát is.
A fentiek még bebiztosíthatóak úgy is, hogy a lánc első tagja - egy megbízható személy - a szavazólap mellett az eredeti borítékot is kicsempészi, és egy magával vitt borítékot dob csupán be. Így tehát a szavazólap kitöltésén túl később már beborítékolva lehet átadni minden bérvoksolónak, akik azt így nem tudják érvénytelenné tenni (például egy második jelölt beikszelésével). A láncszavazáshoz talált célszemélyeknek nem feltétlenül kell helyinek lenniük, maximum átjelentkeztetjük őket a kívánt választókerületbe...
Nincsen bizonyíték, hogy valaha alkalmazták volna a fenti gyakorlatot, de legendák szép számmal keringenek. Ami biztos: ez vastagon bűncselekmény és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető, aki ebben részt vesz.